Dresch Mihály Quartet: Árgyélus

Dresch Mihály Quartet:

Árgyélus

BMC Records

Nem lehet oka panaszra a Dresch Mihály muzsikáját kedvelő, egyre népesedő tábornak, hiszen mostanában sorra jelennek meg az ilyen tartalmú korongok. (Momentán egy igen érdekes régi koncertje publikálásáért szurkolok.) Ezúttal a kvartett stúdiófelvételeiből kaptunk egy szűk órára valót, ami részben a tavalyi koncertprogram dokumentálása („Széki katonabúcsúztató” és a régi-új „Hazafelé”), részben pedig újabb darabok.

Az anyag egészét ezzel az egyetlen szóval jellemezném: letisztult! Tudom, a jazzben furcsán hangzik az ilyesmi, mégis! A 2000-ben felvett Dresch-lemez a címében még az utazás állapotáról ad hírt („Mozdulatlan utazás”), mostanra azonban alighanem elkövetkezett a megérkezés ideje! Hogy hová is? Olyan területre, amelyet így neveznek immár szerte a világban: „magyar jazz”, és ahol Dresch Mihály saját „építményre” szerzett tulajdonjogot.

Ezen a lemezén nem csak az egyes darabok építkeznek – méghozzá tökéletesen, hanem azok sorrendisége által is kirajzolódik egy igen markáns ív, úgy hangulatilag, mint gondolatilag. És, ez utóbbi tényező az – szerintem -, ami miatt az „Árgyélus” nem csak a magyar jazz alkotásai közül, hanem Dresch életművéből is kiemelkedik.

Csupán az anyag végéhez érve bizonytalanodom el. Én nem érzem úgy, hogy a lemezt záró Ellington-szerzemény bármilyen tekintetben is illene a magyar népdalfeldolgozások sorába. Annak viszont örülnék, ha egy teljes albumot állítana össze egyszer Dresch Misi a saját világába integrált jazz-örökzöldekből!

Olasz