Dresch Mihály Quartet / Archie Shepp: Hungarian Bebop

Szerző: Nemes Nagy Péter, Hang-Ász


Azt hiszem, tán a rockzene az, ahol még magyar előadó nem készített igazán jelentős világsztárral közös lemezt. A magyar zenekultúra és zenetanítás magas színvonalát jelzi, hogy más műfajokban már születtek ilyen közös munkák, ott nem kell Európa után ácsingóznunk hiszen nem "csak" ott, hanem előbbre is tartunk. Így van ez a jazzben is, ahol volt/van néhány világszínvonalú előadónk, hogy csak pár nevet említsek a teljesség igénye nélkül (és sértődés ne essék, ha valakiről megfeledkeztem, mert itt és most csak a lemezkészítő művészekre gondolok!): a néhai Szabó Gábor, Zoller Attila és Bacsik Elek gitárosok, Tony Lakatos szaxofonos, Szakcsi Lakatos Béla zongorista. De, ha ehhez hasonló közös lemezre gondolok, akkor először is a Binder kvintett John Tchicai-jal 1982-ben felvett koncertlemeze, ill. Szabados György Anthony Braxtonnal 1984-ben rögzített stúdiólemeze, a Szabraxtondos jut eszembe. Nos, ennek a sornak méltó, - ha éppen nem azokat felülmúló - darabja jelent tavasszal meg. Persze a művészet nem sportverseny: kinek a pap, kinek a papné, kinek a lánya...
Amikor a 70-es évek elején, közepén az egyik legnagyobb budapesti jazzlemez-gyűjtőhöz "dzsesszmélni" jártunk (ha emlékezetem nem csal, maga Dresch Misi is!), valaki azt mondta volna Coltrane, Shepp vagy más "jazzkirályok" lemezeinek hallgatása közben, hogy lesz még közös lemeze magyar jazzistának amerikai ásszal, azt hiszem valamennyien diliházba tanácsoltuk volna az illetőt. (Legföljebb titkon az Amerikába ment Ráduly Misiben reménykedtünk, hátha neki bejön...?)
Ezen a lemezen nem csupán 1-2 szám erejéig vendég Archie Shepp, a Coltrane-i hagyományok őrzője, az elmúlt négy évtized talán legjelentősebb vezető szaxofonosa. Végig együtt játszik Dresch-sel és zenekarával. Ráadásul Shepp csupán egy kompozíciót (Steam) hozott sajátjai közül (ezt meg a "jó" NDK-beli Amiga licence lemezről ismerjük), a többi öt téma Dresch szerzeménye. A magyar zenészek végig egyenrangú társai az elmúlt időkben Európában letelepedett szaxofonos-költő-publicistának. Shepptől csupán egyet hiányolok: igazán "dalra" is fakadhatott volna...
Igazi bebop csak lemez címadó kompozíciója mellett a nyitó darab bevezető része, a többi sokkal inkább népzenei alapokon nyugvó ballada, mintsem pörgős "parkeros" tekerés a szaxin. A Búzai dal egy kesergő, a szaxofonok és a hegedű nagyszerű szólóival közel 12 percben. Egy másik ilyen a Bánat, bánat Balogh Kálmán (cimbalom) közreműködésével. Azt hiszem maga Shepp is egy életre szóló élményt kapott a magyar népzenéből. Dresch írja a lemez kísérő füzetében: "Nem akartunk egy külön bejáratú világot rákényszeríteni, az volt a célunk, hogy magát adhassa, maradéktalanul. Elkezdtük ezeket a számokat játszani, és az esetek többségében azt mondta, hogy mehet. Néhány nekifutás után teljesen a magáénak érzete őket, nem is 'nyúlt' hozzájuk. ..."Különben - a magyar zenéhez hasonlóan - Shepp sok olyan futamot játszik, ami a ritmus felett van, ettől válik olyan tágassá játéka.
Szóval nem mindennapi produkcióval állunk szemben, amelynek a csomagolása is nemzetközi színvonalú, a BMC-től már megszokott digipak kivitel 16 oldalas kísérőfüzettel.

Nemes Nagy Péter
Hang- Ász, 2002
www.hangasz.hu



Vissza az előző oldalra