Dresch Quartet lemezbemutató a Fonóban
Kivételes elismeréshez és egyben lehetőséghez jutott ezzel a magyar etno-jazznek (egyszerűsítően, de nem alaptalanul) nevezett irány három reprezentánsa. A történetben játszott szerepéért meg kell említeni a Harmónia Rádió egyik alapítóját, a BBC Világszolgálatának volt magyarországi tudósítóját, az időközben hazatelepült Pallai Pétert, mert ő ajánlotta a londoni producer figyelmébe a magyar művészeket. A lemezek hazai terjesztése - számomra eléggé érthetetlenül - még mindig megoldatlan, ezért különösen örvendetes, hogy a Dresch Quartet felvételét licenc-lemez formájában most kiadta a Fonó Records, ami amúgy Dresch házi kiadója az indulás óta. A bemutató - és korábban egy lemezboltban a dedikálás - volt március 10-én. Természetesen a Fonó Budai Zeneházban, amely megérdemli, hogy teljes nevét leírjam ide, és egy külön köszönetet, amiért - rendszeresen a jazzről író ember lévén - sajtójeggyel meg is hívtak. Dresch Dudás Mihály és együttese ezt a lemezét ugyan bemutató jelleggel nem először játszotta ugyanitt, de én megjelentem boldogan. Ráadásul külön felkeltette érdeklődésemet a két nappal azelőtt megjelent Magyar Narancs- beli kolosszális címlapfotó, ami megmutatja ebben a szerény és látszólag mindig bizonytalankodó emberben a fenségest és a magabiztost. A cikkben pedig Dresch mélyrehatóan és érdekesen beszél az őt foglalkoztató dolgokról. Tehát negyedórával a kihirdetett kezdés előtt meg is érkeztem, de legnagyobb meglepetésemre nem volt üres szék, a kb. három tucat, az előcsarnokban elhelyezett széket már mind lefoglalták. Sebaj, a házigazdák segítettek széket találni. Nem jöttem rá viszont, hogy miért nem a nagyterembe invitálták a közönséget, természetesen a pajta és a hangár, a Fonó két legnagyobb helyszíne nem jött szóba, de az előcsarnok alkalmatlannak bizonyult erre az alkalomra. Lehet, hogy a koncertet rögzítő Duna tévé kedvéért kellett a legkisebb teret választani? Ez nem biztos, de az biztos, hogy a nézők legnagyobb része úgy szenvedett, mint a kutya, mert a tévéstáb úgy irányította az egyik reflektort, hogy az a közönség legalább kétharmadát folyamatosan - a zenekar mögül! - vallatófény alatt tartotta. Más nem volt ilyen előrelátó, mint én, és ezért kb. fél tízig a közönség folyamatosan érkezett - természetesen nem csak a hátra szorult széksorokon ülőket zavarva. A kocsma-részbe terelődött tömeg hangos volt és füstös - a terem két fele ugyanis nem teljesen szeparálható. Sajnos már megszokhattuk, hogy Magyarországon soha, semmilyen jazzkoncert nem kezdődik pontosan (megengedve a színházi tíz percet sem). Egyszer valaki mondja meg (írja meg) nekem, hogy miért? A szombat esti 47 perces késés, a nyolc órás kezdethez képest, kicsit azért túlzásnak tűnt, biztos a kényelmetlen körülmények miatt. Dresch most is beleadta az egész lelkét a zenéjébe - és ezt már lassan elvárja az ember tőle. A zenekaron (Kovács Ferenc - hegedű, Szandai Mátyás - bőgő, Baló István - dob) enyhén érezhető volt az alkalom ünnepélyessége, a zenekarvezető egy kicsit, néha, egy-egy pillanatra mintha indiszponáltabb lett volna a szokásosnál. A Magyarországon Mozdulatlan utazás címmel megjelent anyag témái egységesek, vallomásosan népiesek, és meggyőzően szvingelnek. Kovács Ferenc már annyira kidolgozta a maga hangszerén ezt a Dresch-Dudás zenét, hogy őrajta éreztem a legkevésbé az esetlegességet. A kvartett vendége ezúttal Balogh Kálmán cimbalmos volt, bár teljesen együtt voltak, de a kottából játszó Baloghon az anyagot alaposabban ismerő hallgatónak érezhető volt, hogy ő csak vendég, nem társalkotója ezeknek a számoknak. Igazságtalan és hazug lenne részemről ennél többet írni, mert az egy órás első szett után elvonultam, pihentetni a szememet, pedig füllel még sokáig bírtam volna. Így a beígért újabb szerzeményekről legközelebb számolok be - és már most megígérek egy objektív körülmények között megírandó lemezkritikát erről a fontos lemezről. Ahogy tapasztalatból mondhatom azt is, hogy a Fonóban rendszeresen fellépő Dresch Quartet közönségét általában nem zavarja semmi. |
||||
|
Kerülő utakon találja meg a közönségét az újjáalakított Dresch-együttes új lemeze, és ezen a március 10-i Fonó-beli koncert sem segített sokat.