Dresch Mihály Quartet: Révészem, révészem...

Dresch Mihály sóhajtotta egyszer: "Többen mondták már, hogy zenénk magyar zene. Erre azt tudom mondani, remélem, hogy az. Hitem szerint az ember egyszerre szeretheti a legtisztább dzsesszmuzsikát és az eredeti népzenét." E három mondatban benne az egész ars poetica: nem kíván amerikai muzsikusok honi epigonja lenni, importjavakból kártyavárat építeni - ő belülről építkezik. Az ő verbális és zenei anyanyelve közép-európai, azon belül is magyar. Lemezeinek címei tömör és szabatos megfogalmazások. Ez a zene valóban "sóhajkeserű", egyszerre fájdalmas és ellenállhatatlan. Zeng a lélek, azaz a belső rezonancia meghatározó szerepet játszik a kompozíciókban, eddigi életműve egyetlen elszakíthatatlan Folyondár, hosszú lélegzetű zenei folyamat, igaz alámerülés. Magyar dzsessz.
Ez a felvétel 1997 karácsony előestéjén készült, még a régi kvartettel. A népzenei gyökerek egyre hangsúlyozottabbak, Dresch több helyen énekel is. Gyimesi impressziók, Hungarian Bebop, Bánat, bánat, Elballagok, mindez egyszerre alázattal és méltósággal előadva - nem véletlenül volt akkora sikere legutóbb Pekingben is.