Dresch Quartet: Túl a vízen

Szerző: Gregorits János, MaJazz


Lapunk októberi számában, a Dresch interjú bevezetőjében történt utalás arra az ismeretlen szerzőre, aki arról beszél, hogy Dresch egy sajátosan magyar zenei irányzat megteremtésének szentelte munkásságát. Ez a megállapítás teljesen helytálló, magam is osztom, és ennek fényes bizonyítéka a "Túl a vízen" című album is. Első pillantásra úgy tűnhet, a jazz és a magyar népzene, vagy akármelyik más keveredhet egymással, hiszen olyanok mint az olaj és a víz, nem vegyülhetnek. Itt mégis megtörténik ez, mint ahogy már ennek előtte más zenei produkciókban is, akár az indiai Ravi Shankar jazz zenészekkel együttes muzsikálásra gondolunk. A jazz-zenében kell lenni mindig egy nagy adag swingnek, de hát van ilyesmi a folklórban? Van, ha az előadóban is van! Dresch Mihály ezt frappánsan bizonyítja ezen a felvételen, ahol helyenként teljesen tiszta népzenei hangütés után sodró, swinges vihar tör elő. Nem véletlenül kapta az első kompozíció ezt a címet, más jelzőt szinte nem is lehetne használni vele kapcsolatban!
A két eredeti népdal feldolgozás kivételével az összes kompozíció Dresch-től származik, magas színvonal és eredetiség jellemzi mindegyiket. Természetesen, ez nem jelenti azt is egyben, hogy ez a fajta zene minden "jazz freak"-nek egyformán tetszeni is fog. A "maistream" zene és az ezt követő bár modernebb, de tisztán amerikai forrású irányzatok hívei valószínűleg nem fogadják el ezt a zenét jazznek. Azt sem lehet mondani, hogy alaptalanul, hiszen ez nem is tekinthető annak. Egy érdekes adalék hadd álljon itt ezzel kapcsolatban Charlie Parker-től, aki egyszer elmondta, hogy legkedvesebb zenéi közé tartoznak Bartók vonósnégyesei, állandóan hallgatja azokat. Az elképedést látva hozzátette: "Ez a legswingesebb zene, amit valaha is hallottam..." Nem hiszem, hogy Parker csak viccelt volna.
Az előadók valamennyien tudásuk legjavát adják. A meghatározó személyiség természetesen az együttes vezetője, de egyenrangú partnerei Kovács Ferenc, Benkő Róbert és Geröly Tamás is. Benkő elementáris erejű bőgőzését a "Sodrásban" című kompozícióban egyszerűen nem lehet feledni. Ugyanígy nem Kovács produkcióját minden hangszerén, a hegedűn és a trombitán, nem is tudtam eldönteni, melyik szólamot játszotta jobban. Talán a hegedűt, ízlésem szerint, persze ezzel lehet vitatkozni. Geröly dobolása szintén nagyszerű volt, affinitása ehhez a zenéhez vitathatatlan, alig hinném, hogy más szóba jöhetett volna a helyén. Dresch Mihály minden hangszerén tökéletesen adta magát, nekem azért mégis csak a tenorszaxofon tetszett a legjobban (Ennyi fórt azért adjunk a jazz-nek is!).

Gregorits János
MaJazz, 1996 november



Vissza az előző oldalra