Zenei meg nem alkuvás

A magyar Dresch Quartet képviselte az idei Kainuu-i Jazztavaszon a KGST országokat. A kvartett zenészei abból a gondolatból indultak ki, hogy a magyarok kultúrájának és zenéjének életben kell maradnia a nyugatról jövő tömegszórakoztatás forgatagában.
A Kajaani Színházban rendezett éjszakai koncert az improvizációs zene világérvényességét bizonyította. A kvartett alapvető kiindulási pontja ugyan a magyar népzene, de a megmunkálás már alapvetően modern, a nemzetek feletti kifejezési mód fő áramlatába tartozik.
Az együttes vezéralakja Dresch Mihály zenei példaképeiként olyan modernistákat jelölt meg, mint az Art Ensemble of Chicago, Anthony Braxton, Archie Shepp és természetesen John Coltrane.
A Dresch-együttes tagjai mögött többek között a Bartók Béla Zeneakadémia jazz tanszakán folytatott tanulmányok, valamint népzenei és rock tapasztalatok állnak.
Nagyrészt a szólisták személyes teljesítményén alapuló muzsikájuk bizonyította a jó technikai felkészültséget és egyéni kifejezésmódot.
A dobos Baló István és a bőgős Benkő Róbert alapozta meg a fúvóskettős Dresch és Grencsó István energikus ragyogását, mely néha finom lírai közléssé oldódott.
Dresch és Grencsó szaxofonja és fuvolajátéka széles zenei skálán mozog. A témák archaikus bemutatása erős kitörésekhez vezetett, melyekhez hatékonyan kapcsoltak működő hatásfokozó eszközöket, mint pl.: a szaxofon tölcsérébe történő éneklést. Különös figyelmet keltett a Grencsó által gyakran használt magyar népi hangszer, a tárogató, amely a hangszerek családjában a klarinét, az oboa és a szopránszaxofon között helyezkedik el. Úgy tűnt, hogy a hangszer érdes hangzása közel áll hangzás ízléséhez, mivel a hallottak alapján az altban is kemény nyelvet használt, s ez bátor árnyalatot eredményez. A kvartett fellépésének komorsága hatásos kontrasztot teremtett a zenei energia kitörések számára. Tiszteletre méltó meg nem alkuvás, melyet sajnos csak csekély számú közönség jött el meghallgatni.

Uusi Suomi
Helsingin Sanomat, 1989.05.30