A magyar Dresch- kvartett a regensburgi "Kinkorn" jazzklubban / Free jazz és folklór Einhorn

A regensburgi "Einhorn" (Egyszarvú) jazzklubban nem sok hiányzott ahhoz, hogy a magyar Dresch-kvartett koncertjén a magasracsapó hangnyelvekből és sziporkázó hangszikrákból mindent felemésztő tűzvész keletkezzen. A négy virtuóz hangszeres bárdolatlan free- pamázsokból fejlesztett mindig új konstruktív - szabad vagy kötött - formákat, meglepő ötletességgel. Ehhez ugyanúgy hozzátartoznak hirtelen váltások az erőteljes vitális kollektív improvizációktól a melodikus, meditatívan kapcsolódó duó vagy triójátékba, mint az altszaxofonos Grencsó István fájdalmas bluesfrázisai és táncoló témái.
Néhány fesztiváltapasztalat és kisebb koncertkörút ellenére a budapesti fúvós, Dresch Mihály nyugaton csak a bennfentesek számára ismert. Így kívánja a jazz amerikai meghatározottsága, ami magasabb autentikussági fokot állít fel, nem kell. A hagyományokkal igazán jó kapcsolatban álló magyarok ezért - Pege Aladár bőgőstől eltekintve - a jazzben alig jönnek számításba.
A vulkáni erőtől a kizárólag akusztikusan játszó zenész talán csak egyszer sokkolódott, vagy zavarodott meg. A kíváncsisággal közelítő hallgatók feloldódtak a basszus hirtelen alkalmazott ostinatojában, mely lassanként más hangokba csapott át. Ilyen szuggesztív-monoton hangok több darabban is előfordultak.
Dresch maga egy nyugtalan, merész improvizátor. A tétlenség számára kellemetlen. Az intenzitás és a modern urbanizáció ideges feszültsége képezi számára nyilvánvalóan zenei benyomásainak fáradhatatlan ösztönzését. Ebben az őrjöngő, amellett szinte általánosan lélegzetelállító, intenzív, váltakozó játékban Dresch ugyan néha egy kicsit előtérbe tolja magát, de anélkül, hogy tartósan megzavarná a kollektív összetartást.. Baló energikus dobos, pulzáló vezetéssel, de érzékeny dinamikus fokozóképességgel vegyítve. Ebben a bőgős Benkő Róbert semmihez sem marad le tőle. Telt hangjai is kiválóan jazzes "timing"-je adják a zene igazi siklóképességét.
A szaxofonosok közötti világosan megmutatkozó temperantumbeli különbségek ingerlő és zeneileg termékeny feszültséget képeznek. A szabad játék mellett, melyet gyakran tematikai toldalékok vesznek körül, játszanak témákat a magyar zenei hagyományokból és a "komoly" zene is fontos szerepet játszik Dresch kompozícióiban. Így képez a tradicionális gyászinduló sajátos feldolgozása elbűvölő kontrasztot az expresszív improvizációval.

Michael Scheiner
Mittelbayerische Zeitung / Jazz Studium, No.15., 1989