Avar kori furulyát szólaltatott meg Dresch Mihály

Szerző: Hiradó.hu


Avar kori furulyát szólaltatott meg Dresch Mihály

 

Mindeddig ismeretlen típusú, a 7–8. századból származó, épségben maradt csontfurulyát találtak a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat régészei

 

A különleges lelet különleges próbát igényel – vélték az archeológusok, s a hangszer megszólaltatására Dresch Mihályt kérték fel.

 

Az avar korból, a 7–8. századból származó, ép állapotban megmaradt csontfurulyát találtak a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat régészei Daruszentmiklós határában, az M6-os autópálya nyomvonalán végzett megelőző régészeti feltárás során.

 

A hangszer minden szempontból különbözik a Magyarországon eddig talált, hasonló korból származó furulyáktól. A korábban előkerült hangszerek az ún. kettős sípok típusába sorolhatóak, kivétel nélkül madarak – kb. 18 cm hosszú – csontjaiból készültek, hat-hat hangnyílással. A daruszentmiklósi lelet ezzel szemben 11,7 cm hosszúságú, kecske vagy juh lábszárcsontjából készült, három, egymástól egyenlő távolságra lévő hangképző nyílással ellátott fúvós hangszer.

 

Mivel a maga nemében egyedülálló tárgyról van szó, felvetődött a kérdés: milyen módon szólaltathatták meg ezt a hangszert? Vajon „egyszerű” furulyáról van szó, vagy nádsíppal kiegészítve játszottak rajta? A régészek úgy döntöttek, legegyszerűbb, ha gyakorlati próbának vetik alá a csontdarabot, s felkérték Dresch Mihályt, a népi hangszerek világában is otthonosan mozgó, Liszt-díjas muzsikust, próbálja megszólaltatni a hangszer-különlegességet.

 

Az már szinte azonnal kiderült, hogy önmagában, tartozék nélkül használt furulyáról van szó. "Látszik a kialakításából, hogy ez egy peremfurulya, úgy kell játszani rajta, mint a pánsípon" – mondta Dresch Mihály. "Ennek ellenére a megszólaltatása nem olyan egyszerű, mert a csont széle már kissé elkopott, pont ott, ahol fújni kellene. De nagyon szép darab, látni, hogy a fogólyukakat is mívesen munkálták meg".

 

Többszöri próbálkozás után szólalt meg az első, magas, éles hang, majd az egyre erősebb fújások után a következő. "Ha nekiállnék gyakorolni, előbb-utóbb szépen szólna, bár kis mérete miatt nagyon nehéz átfújni, s a rövidségének köszönhető a magas hang is. Lehetséges, hogy jelzősíp lehetett, amivel az állatokat hívták, vagy figyelmeztették valami kis trillás dallammal" – vélekedett a zenész.

 

Hiradó.hu, 2009.02.18

www.hirado.hu



Vissza az előző oldalra