Két dudás Mihály egy csárdában

Borbély és Dresch Mihály a hazai dzsessz muzsika legkiválóbb fúvósaiként közös lemezt készítettek Te+Te címmel. A Debreceni Egyetemi Jazzklub szaxofonos sorozatának eddigi leglátogatottabb koncertjén élőben hallhattuk a lemezen is megjelent anyagot. Bár két kiváló karizmatikus muzsikus együttműködéséről van szó a hangverseny leginkább a Dresch Quartet korai időszakát idézte, amikor szintén két nagyszerű fúvóssal dolgoztak, csak akkor még Grencsó Istvánnal.

A közös muzsikálás alapja a barátság mellett minden bizonnyal a közös zenei nyelv lehetett ezúttal is. Mindketten játszanak ugyanis a jazz mellett autentikus népzenét. Borbély a Vujicsics együttesben és újabban a Bokros együttesben, Dresch pedig alkalmanként a Csík zenekarral. A kötetlen zenélés híveiként akár szólóban is bármikor képesek ezen műfajok közötti szabad átjárásra. Saját dzsessz együtteseik is sikeresek, de így együtt különösen unikum értékű produkciót jelentenek.

Dresch ’Dudás’ Mihály Quartetje éppen azért vált az elmúlt évtizedek egyik kultikus hazai dzsessz együttesévé, mert következetesen ötvözte a műfaj klasszikus vonalát a Kárpát-medence folk muzsikájával. Formációjának ez volt a vezérelve és eköré szerveződtek az időről-időre változó zenésztársak is. Régóta kísérője az erre kiválóan ráhangolódott dobos Baló István is, aki a Borbély Műhely formációnak is tagja. Borbély Mihálynak ez a nem túl régi kvartettje – bár ő maga szintén régóta játszik dzsesszt is a népzene mellett – 2005-ben megjelent lemezével (Meselia Hill) számos elismerést szerzett. Muzsikájában ötvöződik a Bartók által is feltérképezett magyar és a környező népek hangzásvilága, ami nem véletlen, hiszen Borbély a soknemzetiségű Pomázon született, ahol mint egy olvasztótégelyben szívhatta magába azt, amit Bartók hosszas vándorlásai során gyűjtött. Persze, mindez a kortárs dzsessz szabad, improvizatív alapján kibontva és két nagy formátumú muzsikus által egymásra találva bontakozott most ki.

A debreceni bemutatkozás a Kölcsey Központban volt, teltházzal. Különösebb bevezető nélkül kezdtek a Levelek című Borbély-kompozícióba, mely megadta a formát a többi darabhoz: az alaptémát közösen vezették fel, hogy aztán a ritmus szekció kíséretében váltva szólózzon a két tenorszaxofon – bár Dresch már az első darabban szopránozott is –, s zárásként visszatérés az alaptémára. Ezután Dresch furulyával indította Öreges című szerzeményét, ami bizonnyal nem saját állapotára, hanem azokra az öreg muzsikusokra utalt, melyektől a népzenét tanulhatta. Érdekes kezdemény a legendás Syriusból ismert Ráduly Mihály kompozíció, a Triptych átirata. Az Erdély blues-zal elszakított országrészünk előtt tisztelgett Borbély szerzeménye. A Medvetánc a Borbély Műhely nagysikerű albumáról a balkáni zenei hatásokkal, tilinkóval az est egyik leghangulatosabb darabja volt. Dresch legalább két évtizedes kompozíciója, a Hazafelé ezután pedig az egyik legszebb szerzeménye volt az estének.

A tenor- és szoprán szaxofonon, tilinkón kívül Borbély tárogatón is játszott, ami a dzsessz muzsikában igencsak egyedi szólóhangszer. Dresch a színpad hátsó felén sétálgatott kollégája szólói közben, s ha rákerült a sor inkább a szopránon brillírozott, mint a tenorszaxofonon. Borbély leülve, vagy széke mellől figyelte társa szólóit, de igen gyakran kapott szóló szerepet a fiatal bőgős Horváth Balázs is. A két kísérőzenész együttműködése és a kompozíciók, feldolgozások nagy része kétségtelenül Borbély Mihályhoz kötődik ebben a projektben, bár a „húzónév” minden bizonnyal Dresch Mihályé. Együttműködésük előadói tekintetben azonban mindvégig kiegyenlített, egymást erősítő volt, hisz ahogy a bevezetőben is említettük egy zenei nyelvet beszélnek. A ráadásban szvinges alappal a dzsessz klasszikus korszakait idéző szólókkal búcsúztak a közönségtől. Az est folytatásaként két hét múlva ugyanitt a hasonló stílusú, szintén legendának számító Dél-alföldi Szaxofonegyüttes lép fel.

Héty Péter
Debrecen Online, 2007. március 29.
www.deol.hu