Magyaros (vitus) táncok - Dresch Mihály kvartettje Az avantgarde jazz és a free jazz az utóbbi időben szemmel láthatóan elért arra a pontra, ahol az alkalmazott minták sokszorosan hasonlítanak egymásra. Az izgalmi és nyugalmi részek közötti feszültségi terület persze sok teret nyújt az individuális megnyilvánulások számára, mégis a mindenkori képviselők nyelve, hangképzése nagyon sok esetben azért hasonló. Lehetségesek új benyomások, ha az ember bevon a jazzben eddig nem alkalmazott nyelvjárásokat, ahogy ezt a magyar szaxofonos és zeneszerző Dresch Mihály teszi. Az ő mesteri módszere ugyanis az, hogy hazája népzenéjének hagyományát rafinált módon beleszövi, vagy hozzáalakítja zenéjéhez. Így történt kvartettje fellépése alkalmából is a heidelbergi Haus Buhl jazzklubban.A magyar folklór elemei bontakoznak ki töretlenül a szabad improvizációkból, hozzáadva ehhez nagyon sajátos vitalitásukat. Például amikor Dresch a tenorszaxofonon altfekvésben fúj egy féktelen szólót, és azt Grencsó István az altszaxofon tenorfekvésében ellenpontozza. Elég gyakran egymásba olvasztják hangszereiket, egymás körül visszhangszerűen köröztetve a repetitívan forgó motívumokat, a dudások türelmességéhez hasonló hangzásokat hozva létre. Igazi paprikás hévvel serkenti őket Benkő Róbert bőgőn, és Baló István dobon. Baló szívesen használja kúp alakú dobjainak mindegyikét (a basszus inkább egy ágyúcsőre hasonlít), és a seprűstílus egy bizonyos fajtáját. Magával ragadó volt, amikor Dresch Mihály tenoron egy örvénylő magyar keringőt intonált (szabályos a-b-a sorokkal), és elszánt jazzes hangadással lélegzetnélküli pulzálással egy igazi vitustáncot adott elő, Baló sodrásától rugózva. A dobos megismételte szólóban a megkomponált táncot, egyedül a ritmikai, hangszínező elemekre támaszkodva, mielőtt Dresch ismét nekiállt, és újra súlyos kitörésekbe kezdett. Feszültségmentes túlkapások, rafinált váltások a hangszereken, ahogy a kvartett gesztusa megkívánja, duóban a két basszusklarinétos, ráadásul balladaian, és aztán magas fekvésben, a felhangok birodalmában, azonos hullámhosszon egyesülve a kószáló bőgővel. Az improvizációk a legmagasabb fokon ötletgazdagok és ösztönzőek a bőgő ostanito fordulatai fölött, legyen az fuvola, bariton- vagy szopránszaxofon, a zene pulzál a kihangsúlyozottan alkalmazott folklórisztikus táncmotívumoktól és a vitális ritmikától. Reiner Köhl, Vadócz Tibor fordítása |
||||
|
